A szakáll mögött – elmélkedés a szakállmániáról, női szemmel

Gondoljatok bele, mennyi fájdalmat élünk át, miközben különböző módszerekkel igyekszünk finom, puha, szőrtelen bőrt varázsolni magunknak, miközben ezt az állapotot lehetetlen állandóan fenntartani. Pedig bizony, tőlünk elvárja a társadalom, hogy lassan a babák bőrét igyekezzünk magunkra ölteni, akármilyen hormonokkal vagyunk megáldva. Miközben ti, férfiak, büszkén viselitek arcszőrzeteiteket. 

Értjük, értjük, sokszor kemény legénynek kell látszanotok, hogy a szent közvélemény férfinak nevezzen titeket. Előbb vállaljátok be, hogy akár egy hónapig ne találkozzatok a borotvával, mint hogy folyamatosan, igényesen tartsátok karban kinézeteteket, hiszen milyen már az a férfi, aki folyamatosan ad a külcsínre? 

Lehet, hogy az utóbbi cikinek tűnik számotokra. Ha igen, ez az az elképzelés, ami rosszul él a fejetekben. 

Mi, nők teljesen máshogy látjuk bozontotokat, mint ti. Csak képzeljétek el, hogy a helyünkben vagytok! 

Például otthon ültök és azután epedeztek, hogy kedvesetek végre hazajöjjön és hozzábújhassatok, megcsókolhassátok. A várva várt pillanat nagy boldogságot okoz, amikor párotok magatokhoz húz. A következő, amit éreztek, erősebb minden szerelemnél: a szakálla csikarása puha, frissen hidratált, gondosan ápolt arcotokon. Ugye, milyen jó lehet?

Sajnáljátok, hogy nem vagytok nők, ugye? Az ilyen élmény bizony maradandó, egyedülálló, elhihetitek! De van még mit megértenetek. Gondoljatok bele, hogy mi nők mi mindenre figyelünk, amikor egy elegáns helyre készülődünk.  A kötelező elemek: a ruhánk álljon tökéletesen, a hajunk legyen frissen mosva, kivasalva vagy begöndörítve, különben ápolatlannak titulálnak minket. A sminkünk is passzoljon ám, hogy az összkép varázslatos legyen, egy modell szintjénél ne adjuk lejjebb!

Képzeljétek el, hogy ilyen szépen kicsinosítottátok magatokat. Hosszú órákba telt, közben kedvesetek türelmetlenül várt, de elégedettek vagytok az eredménnyel, most már a világ összes elegáns helyén csodásan mutattok. Kisétáltok a szobából a párotokhoz és abban reménykedtek, hogy arcának minden pontján az öröm fog tükröződni miattatok. De nem ezt látjátok! Ugyanis szája helyett a szakálla ér a füléig, mi több, vad formátumot vettek fel a rakoncátlan szőrszálak. Most a bújásról, pusziról le is mondotok, mert baja lesz a sminknek, amin ti nagyobbat buktok, mint kedvesetek. Viccet félretéve, tudjuk mi imádni a szakállat, de nem mindenkin, vagy bárkin!

Keressetek csak rá Khal Drogora! Hasonlítotok rá? Nem? Ajjaj, akkor bajban vagytok… Persze ezzel nem akarjuk férfi büszkeségeteket a porba zúzni. Szeretnénk, ha megértenétek, hogy többségünk nincs oda a szakállért, akármennyire imádjátok is.

Mi nők leginkább azt imádnánk, ha a szakáll helyett az arcotokban gyönyörködhetnénk. Ha már mi szinte minden héten kopasztjuk valamelyik testrészünket, legyetek olyan kedvesek, hogy felhagytok a lustasággal! Hiszen tudjuk, hogy sokatok nem azért hagyja szakállát elburjánzani, mert az olyan nagyon férfias. 

Valljátok be, hogy néha kicsit lusták vagytok ápolni magatokat, ami nem szép velünk, nőkkel szemben. Tudjuk, hogy sokan már mindent elkövettek szakállatokkal, hogy vele maradhassatok. Ezerféleképpen tudjátok csinosítani, formázni, tupírozni, a bajusz szépségversenyekről meg már nem is beszélve. Tudnotok kell, hogy nem a szakáll az, amivel el tudtok minket bűvölni. 

Ha ilyen szándékaitok vannak, inkább nyúljatok egy finom illatú parfümhöz! Nincs vonzóbb egy illatos férfinál. De ha nagy szőrzettel bővelkedtek, kedves olvasók, lehet, hogy elég nagy ajándék lenne párotoknak, ha megborotválkoznátok, legyen bármilyen ünnep.

Kellemes változást hozhattok el ezzel a mindennapjainkba. Köszönjük előre is!