Szerintetek a férfiak mit értenek a legkevésbé bennünk, nőkben?

Hanem azt, amikor állunk a látszólag kibuggyanósra tömött ruhásszekrény előtt, és azon sóhajtozunk, hogy „Nincs egy rongyom se, amit felvehetnék!”. 

És ekkor a párunk csak néz ránk nagy boci szemekkel, és nem érti a problémánkat.
Mert kedves Férfitársaink, ez az igazi gyűjtőszenvedély.

Amit még talán az ősidőkből maradt bennünk, amikor Ti mamutokra vadásztatok, mi meg bogyókat gyűjtögettünk. 
Most, így a XXI. században már nem igazán erdőn-mezőn, hanem inkább boltokban, és nem kifejezetten bogyókat. 
Hanem ruhát, cipőt, táskát, ékszert, bizsut, lakásdíszt … stb. Ki plázában, ki turkálókban, ki neten, ki facebook csoportokban. 
Egyéniségétől, pénztárcájától függően, de a szenvedély hasonló. És abban mind hasonlítunk, hogy egy-egy különlegesebb darab olyan örömmel tud eltölteni bennünket, mintha nyerünk volna a lottón. Na jó, annak azért jobban örülnénk, mert mennyi mindent lehetne abból venni. De azért ez is nagyon jó érzés.

És ki vette már észre, hogy tényleg mindig hasonló táska, cipő, ruha kerül a szekrénybe? És hogy a kibuggyanó mennyiség ellenére mégis mindig ugyanazt az 5-10 darabot hordjuk, kombináljuk?

Lehet, hogy igazuk van kedves Férfitársainknak? 

De mi tudjuk, hogy az más. Egyik kékebb, a másik csíkosabb, a harmadik meg olyan kis helyes. 

Aztán beállítunk egy sokadik hasonlóval. És kezdődik minden elölről.

De ettől (is) vagyunk nők. Hogy mi így csináljuk. Csak logikát ne keressünk benne, mert ez nem arról szól. Ez csak annyi, hogy élvezzük, és addig jó nekünk.