Negyvenes nők pasik nélkül?

Harminc éve ballagtunk el az általánosból. Az évforduló alkalmából jól kirittyentettünk magunkat, és elindultunk a találkozó helyszínére Évivel, miközben azt számolgattuk, hány éve is vagyunk barátok, hány éve léptük át az általános küszöbét…  (38? Ez fájt!)

A meleg, kora nyári időben már messziről láttuk, hogy többen üldögélnek a teraszon. „Vajon kik ezek a bácsik?” – kérdeztem legjobb barátnőmet, amint az alakokat vizslattuk. Az osztálytársaink voltak. Nézzük meg a felhozatalt, és ebben a közegben vegyünk mintát és találjunk magyarázatot a negyvenes nők magányára…

A találkozón volt 2-3 házaspár, boldognak látszottak. Kétféle ember hozza a házastársát osztálytalálkozóra. Azok, akik tényleg boldogok, és mindenhová szívesebben mennek együtt, mint külön. A másik változat a nagyon féltékeny vagy nagyon sárkány/zsarnok pár esete. Tehát az egyik oka, hogy nincs a negyvenes nőnek párja, az az, hogy már vannak párok, akik vagy jól, vagy rosszul, de együtt élnek, így lefoglalják egymás vegyértékeit.

Van ennek az esetnek egy változata, amikor ugyan házas az úriember (?), de még némi szórakozásra vágyik, és ezért szeretőt tart. A rövid afféroktól kezdve, amikor nagyon hamar lecseng a kezdeti elsöprő vágy, vagy valamelyik fél magához tér, hogy ő nem ezt akarja, a húsz éven át tartó, gyakorlatilag majdnem bigámiának nevezhető állapotig széles a színskála a palettán. Ha egy nő belekerül egy ilyen kapcsolatba, akkor aztán igazán magányos tud lenni. Hogy újra egy filmet idézzünk, a „Holiday”-ben mondja a Kate Winslet által megformált karakter: „A legszörnyűbb karácsonyok, szilveszterek és szülinapok.”  Igazából egy negyvenes nő akkor is egyedülálló, ha szerető státuszban van egy férfi mellett. Ráadásul nullára csökkenti  a saját esélyét, hogy legyen egy igazi társa.

Az osztálytalálkozón feltűnt egy új jelenség, ami szintén oka lehet a negyvenes nők magányának: a férfi szingliség. A behemót, kissé idétlen Petin nem is csodálkoztunk, de az osztály szépfiúja, a lányok álma, a rock együttest alapító menő Joci egyedülléte azért szívbemarkoló. Főleg, hogy teljes egzisztenciális lepusztultsággal is párosul. Rajtuk kívül legalább 3 olyan srác volt még jelen, aki sosem volt nős és nem volt gyereke sem. Ők, a negyvenes agglegények is okai a női szingliségnek.

Ha mégis akadna valaki a horogra, akkor egy nagy korlátunk lehet az elvárás, az igényszint. Vannak jogos kifogások, olyan pasik, akiket tényleg nem szabad bevállalni! Már Bridget Jones is megmondta a legelső film legelején, hogy nem kezdünk olyan pasikkal, akik alkoholisták, hedonisták, szexisták, elitisták, opportunisták…  De akkor marad valaki? Marad. Kérdés, megértünk-e már rá, hogy túllépjünk a külsőségeken, az iskolázottságon, és tudjunk szívből választani és szeretni?

Nem mondom, hogy ez könnyű, főleg, ha már volt egy-két negatív tapasztalatod, amikor tényleg nyitott voltál és orcára zuhantál a végén. Mert vagy nagyon alulválasztottál, vagy a nagy odaadásod rossz helyre pazaroltad. Nem akarsz újabb kudarcot, szívfájdalmat. Értem én!

De mielőtt nagyon belemerülnénk az önsajnálatba, elkezdenénk szidni a netes szex-oldalakon csüngő, soha fel nem növő, anyukájuk szoknyájába kapaszkodó, vagy éppen nagyon is valódi, csak éppen jóval fiatalabb lányokat hajkurászó pernahajdereket; álljunk meg egy szóra! Nézzünk kicsit magunkba!

Igen, Te ott a tükörben, Te negyvenes szépasszony! Hányszor mondod el magadnak, hányszor beszélitek át a barátnőiddel, hogy nem lehet egy igazi férfit találni? Hányszor állapítjátok meg, hogy minden normális pasi foglalt már? Hányszor meséltek a férfiakat idiótának/gusztustalannak/szerencsétlennek/gonosznak bemutató sztorikat, hányszor osztotok meg hasonló témájú írásokat a neten?

Akkor most gondolkodj el ezen picit! Tényleg akarsz társat? Igen? Akkor itt az idő megváltoztatni a gondolataidat! Nem, a férfiak nem visszataszító lények szarvakkal, patával és farokkal (arra a bojtosra gondolok…). Nem igaz, hogy csak a fiatal, könnyen kapható, butácska kiscsajokra vadásznak. Nem igaz, hogy mind szex-őrült és/vagy a mama kedvence! Az sem állja meg a helyét, hogy nincsenek boldog párok, hosszan tartó kapcsolatok. De, ha szinglikkel ülsz össze, akkor csak ez lehet a téma, nem beszélgettek olyanokkal, akik szép párkapcsolatban élnek, hiszen nem támasztanák alá a Ti kis szomorú történeteiteket.

Te sem vagy baltás gyilkos, és mégsem találtál még párt! De érdekes, a szomszéd nőci, aki egy multinál nyomja keményen, egyedül neveli a gyerekét, mégis elég karakán volt ahhoz, hogy belekezdjen a netes társkeresésbe. Egy egész jónak látszó parti szétmenése után is volt ereje folytatni, és most, no lám, egy teljesen hozzá illő fickó képében megtalálta az igazit. Mert nem adta fel, mert nem önsajnálással, pasi-szapulással töltötte azt a kevés szabad idejét, hanem következetes kereséssel.

Ha nekifutnál, ha hinnél benne, neked is sikerülne. Nem haltál még meg, csak negyvenes vagy! A legcsodálatosabb női kor előtted áll! Csak el kell hinned, hogy valaki pont Rád vár. Az, hogy nem jut a negyvenes nőknek pasi, csak egy mítosz! Le vele!