A jelenben egy ilyen név, mint az Ysatis, talán egy rég elfeledett, tekintélyt parancsoló, félve csodált istennőre enged következtetni. Tegyük fel, ha így van, manapság emlegetni, megidézni Őt talán épp oly felkavaróan hat, mint fénykorában. Vagy még annál is felkavaróbban.
Nyilván a tiszteletre méltó Givenchy háznak 1984-ben ez volt a célja ezzel a parfümmel. Megalkotni egy olyan illatot, amely egy távoli, igéző istennő magaslataiba emeli a Nőket, akik viselik ezt a parfümöt. A 80-as években pedig minden adott volt ehhez, hisz a női nem a csúcsok csúcsára tört:
tűsarkak, erős, hangsúlyos vállak, vékony derék, decens szabásvonalak, tupírozott haj, erősen sminkelt szem, arccsont és ajkak, a test kultusza, a karrier, a szexuális forradalom... Kell-e még ragoznom? Végeredményében a női önmagvalósításról szólt az egész, semmi másról.
Innentől kezdve az Ysatis korhűségéhez szemernyi kétség sem férhet, egy tökéletes lenyomata a 80-as éveknek. Az akkori Nők vonzódtak az olyan illatokhoz, melyekben (akár) egy igazi áhított, rettegett Istennő erejével meghódíthatják a világot.
A Givenchy pedig ebben nagy mester, az adott kornak megfelelően mindig tudja, mi kell a Nőknek és megalkotni is képes azt. Ez már az a szint, ami nem csak egyszerűen ruhákról és parfümökről szól, hanem kifejezésről, stílusról, örök érvényű formákról és vonalakról, amelyek mindmáig a divat világának alapköveit képezik.
Így született hát az Ysatis, ez a komoly, elegáns, méltóságteljes illat.
Már nem emlékszem hol, de egyszer azt olvastam róla, hogy az első kiadású Ysatis metszett, csiszolt, égbetörő kristályüvegével a női sokoldalúságot kívánták kifejezni, ez pedig kétségtelenül találó metafora. Persze az illat sem hazudtolja meg önmagát, sem pedig a korszakát: egy fényűző, pazar-pompás virágos ciprus született meg benne. Fejillata aldehidekkel, felismerhetetlen zöld jegyek sokaságával és citrusokkal tűzdelt, tehát nagyjából tényleg mindent bevet, hogy az ember tudtára adja, hogy nem egy könnyű illattal van dolga. Tulajdonképpen a szív és alapjegyek fázisában a kezdeti, zöldes, keserű citrusosság eltűnik, ekkor nyílik ki egyre szebben és erőteljesebben a csoda: az aldehidek mintha életre keltenék benne az ilang-ilangot, ami maláj nyelven nagyon találóan a "virágok virágát" jelenti. Ettől a ponttól kezdve lesz az Ysatis az, ami: szédítően egzotikus, a háttérben megbúvó tubarózsa miatt tömény. Mindemellett rendkívüli módon mozgatják fás, állatias jegyek is, anélkül, hogy uralnák a kompozíciót. Eztán már az illat nem sokat változik, óráról-órára egyre mélyebben bontakoznak ki alapjegyei, de az ilang-ilang mindvégig nagyon szépen a helyén marad.
Végtelen tartósságának és sok órás intenzivításának köszönhetően akár egy napon át is viselőjével marad. Ha visszaemlékszünk a pezsgő 80-as évek cigarettafüsttel átitatott társasági eseményeire, ahol igazi ékszerünk volt egy erős parfüm, ami a gomolygó füstben is hosszan gyönyörű maradt, ez nem meglepő.
Nagyon ritka az Ysatis-hoz hasonló olyan illat, ami ennyi ragyogó, egzotikus illatjegyet vonultat fel, végeredményében pedig mégis a klasszikus eleganciát, tűsarkakat és feketében való megjelenést követel.
Mára már sajnos nagyon feledésbe merült ez a csodálatos parfüm, és tartok tőle, hogy a mai nők többsége nem tudja értékelni mibenlétét. Azonban ha még léteztek Ti, a 80-as évek veszélyes szépségei, akiken az Ysatis gyönyörű, gondolkodás nélkül vegyétek elő, és mutassátok meg a világnak:
A Nővel, aki Ysatis visel, soha nem lehet játszani!
betöltés
